|
Januártól megkezdték működésüket a regionális államigazgatási hivatalok, amelyek a megszűnő közigazgatási hivatalok jogutódjaiként működnek ezentúl, de a közigazgatási hivataloktól eltérően a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését nem láthatják el...
A törvényességi ellenőrzésre hatáskörrel rendelkező szerv jogállását ugyanis az Országgyűlésnek kell kétharmados törvénnyel szabályoznia, a téli ülésszak végéig azonban nem döntött arról a parlament.
A Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervéről szóló 318/2008. (XII.23.) kormányrendelet értelmében a regionális államigazgatási hivatalok működése továbbra is szorosan kapcsolódik a helyi önkormányzatok tevékenységéhez, hiszen szociális és gyámhivatali, állami főépítészi, építés-felügyeleti feladatokat látnak el, a közigazgatási hatósági eljárásban másodfokú fórumként működnek, stb. Ezen hivatalok azonban jelenleg nem kezdeményezhetik az általuk tapasztalt jogszabálysértés orvoslását a helyi önkormányzatoknál.
A nemzeti és közösségi jogszabályok folyamatos változása így arra készteti a helyi önkormányzatokat, hogy meghatározott időszakonként - meghatározott szempontok szerint – saját maguk vizsgálják felül rendeleteiket. Ezen munkát részben szakembereik, bizottságaik útján végzik, de számos esetben alkalmaznak külső szakértői céget is. Ez a munka most, a közigazgatási hivatalok törvényességi ellenőrzési tevékenységének megszűnésével kiemelt jelentőséget élvez.
A helyi önkormányzati rendeletek nemzeti jogszabályokkal való harmonizációjának biztosítása mellett az uniós tagságból adódó jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése is jelentős mértékben érinti a helyi önkormányzatokat. Szükséges megemlíteni, hogy a helyi önkormányzatok e tekintetben a „kormányzás részeként” kezelendők, vagyis ha valamely önkormányzati rendelet nincs összhangban a közösségi jogszabályokkal, akkor a Kormány felel. Erre való tekintettel is fontos a folyamatos „kontroll”.
A felülvizsgálatok során kiemelt figyelmet kell fordítani a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv (a továbbiakban: Szolgáltatási irányelv) rendelkezései érvényesülésének vizsgálatára.
Azon önkormányzati rendeletek tartoznak az irányelv tárgyi hatálya alá, amelyek tartalmaznak valamely szolgáltatásra, szolgáltatóra, vagy szolgáltatást igénybevevőre vonatkozóan engedélyezési eljárást (pl. telephely-engedély), vagy más – a szolgáltatás tartalmát érintő – korlátozást, követelményt, tilalmat (pl. meghatározott jogi formában történő működés előírása, minimális vagy maximális díjszabás előírása, stb.).
A helyi önkormányzatok által szabályozott eljárások során alkalmazott korlátozásoknak egyértelműnek, diszkrimináció-mentesnek kell lenniük, és figyelemmel kell lenni a szükségesség és az arányosság követelményére is. (pl. A területi korlátozás irányulhat arra, hogy a település bizonyos, pontosan meghatározott területein a zajkibocsátással, rezgéskeltéssel járó szolgáltatások szigorúbb feltételek mellett nyújthatók.) Figyelembe kell továbbá venni, hogy a központi jogszabályokban lehetővé tett szolgáltatások nyújtását az önkormányzat rendelete nem lehetetleníti el az egész település területén, a korlátozások tehát nem vezethetnek arra, hogy valamely jogszerűen végezhető tevékenység a település területén ne legyen gyakorolható.
Vizsgálni kell továbbá azt is, hogy az önkormányzati rendeletek összhangban vannak-e az Alkotmánybíróság döntéseiben foglaltakkal. Ennek azért van nagy jelentősége, mert az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény szerint az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik – többek között – a jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata, valamint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése is. Egyedül az Alkotmánybíróságnak van joga az Alkotmányt sértő önkormányzati rendeletet megsemmisíteni, illetve felhívni a helyi önkormányzatot arra – ha az jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő -, hogy feladatát teljesítse. Különösen nagy jelentősége van ma az Alkotmánybíróság munkájának, amikor 2009. január 1-jével megszűnt a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzése.
Az Alkotmánybíróság határozataiban számos olyan alapelvet fogalmaz meg, amelyek ismerete és alkalmazása a helyi jogalkotási feladatok ellátásánál nélkülözhetetlen. Az Alkotmánybíróság 77/2006. (XII. 20.) AB határozatában mutatott rá többek között arra, hogy nem felel meg továbbá a normavilágosság követelményének az olyan önkormányzati rendeleti szabályozás, amely szerint „a rendeletben foglaltak megsértése” szabálysértési bírság kiszabását vonja maga után. Az ilyen szabályozási mód - miután a norma címzettjei számára nem egyértelmű – sérti a jogbiztonság elvét.
Nem alkotható továbbá olyan önkormányzati szabálysértési tényállás, amely megegyezik a szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) kormányrendeletben már leszabályozott szabálysértési tényállás tartalmával.
Amikor a képviselő-testület mérlegelési jogkört telepít egyik szervére vagy a polgármesterre, különös figyelemmel kell lenni arra, hogy pontosan meghatározza a döntés legfontosabb eljárási szabályait, feltételeit (mely esetekben van pl. eltérési lehetőség), hogy a rendelet közvetve diszkriminációra, indokolatlan megkülönböztetésre ne adjon lehetőséget. Az átláthatóság biztosítása mellett e tekintetben is fontos továbbá az önkormányzati rendeletekben a fogalmak pontos meghatározása is.
Gyakran előfordul, hogy a rendeletben a képviselő-testület bizonyos tevékenység engedélyezését (pl. az ebek futtatására kijelölt terület fertőtlenítése) szakhatósági hozzájáruláshoz, engedélyhez köti. A szakhatóságok, mint államigazgatási szervek azonban csak az igazgatási jogkörükben adnak szakvéleményt/állásfoglalást, amely nem helyettesítheti a helyi önkormányzat szabályozási autonómiájába utalt feladatot. A szakhatóságok feladat- és hatáskörét az alapító/felügyeleti szerv határozza meg jogszabályban, az önkormányzat rendeletében államigazgatási szervre hatáskört nem telepíthet.
Az önkormányzati rendeletekben a jegyzői államigazgatási hatáskörök és az önkormányzati hatáskörök pontos, világos elkülönítése szintén fontos követelmény. Az Alkotmánybíróság is számos döntésében [pl. 37/2004. (X. 15.) AB határozat] rámutatott arra, hogy a jegyző államigazgatási hatáskörének korlátozása tilos. Nem lehet továbbá olyan tárgykörben a rendeletben szabályt alkotni, amely a jegyző hatáskörébe tartozik.
Az önkormányzat tulajdonában lévő helyiség bérbeadásának és a bérbeadó hozzájárulásának a feltételeit az önkormányzati rendelet határozza meg; a helyiségbér mértékét az önkormányzati rendelet nem szabályozhatja. A vásárcsarnokokban levő helyiségek bérleti díja szabad áras szolgáltatásnak minősül, mértékének meghatározására a felek – az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdésébe foglalt piacgazdaság elemet jelentő, a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdésében is kifejezett szerződési szabadságból eredő – szabad megállapodása az irányadó állapította meg az Alkotmánybíróság 67/2006. (XI. 29.) AB határozatában. Ennek megfelelően a piacon az árusítás feltételeként fizetendő díjak megállapítása nem a képviselő-testület, hanem az üzemeltető feladata.
A felülvizsgálatok során fontos szempont továbbá az önkormányzati rendeletek formai követelményeknek való megfeleltetése is.
KREÁTOR INFO
|
